A mester és Margarita

2014. november 07. 09:12 - varenka

mester_smargarita_1415348177.JPG_726x549

Itt kell leírnom, hogy mennyire nem törekszem arra, hogy objektív véleményt alkossak filmekről, darabokról. Gondoljatok bele, milyen lenne azzal a céllal végignézni egy darabot, hogy aztán elhelyezzem a darabok jósági skáláján objektíve - méricskéljem a színészi teljesítményt, elemezzem a mondanivalót, kívül helyezkedjek.

Alapból, miért is kéne kívül helyezkedni? Hogyne lenne része az élménynek az, hogy éppen fáj a gyomrom a túl sok cukorkától, vagy hogy kerülget valami meghűlés napok óta, hogyne lenne fontos összetevő, hogy egyedül nézem, vagy az anyukámmal, a barátnőmmel, vagy a pasival, akivel ez a negyedik randink (esetleg a négyszázadik)? Hogy éppen mi tölti ki a gondolataimat nap mint nap?

Éppen ezért nem a darabot írom le, elemzem, értékelem, hanem az élményt, amit nyújtott. Akkor, ott, nekem. Ha te megnézed, és úgy jössz ki, hogy de hát ez idegesítő, az miattad van. A darab ugyanolyan, vagy legalábbis nagyon hasonló, csak én innen néztem, te meg onnan, ennyi.

A mester és Margarita a Vígben nekem egy álmodás lett, az október olyan intenzív volt, hogy mire odaértem erre a darabra, minden síkon ki voltam merülve és még ki kellett tartanom pár napig. A darab elég hosszú ahhoz, hogy néha csak úgy nézzek ki a fejemből, ez nekem tökéletes volt; ha jobban pörög, képtelen lettem volna befogadni. Szerintem visszaadta azt az abszurdot, amit kellett, nekem a legjobban Hella karaktere tetszett, neki sikerült tökéletesen eltalálnia mozgásban, mimikában az ízlésemet (a többieknek lehet, nem ez volt a célja).

A külvilágban éppen ezrek vonultak át az Erzsébet-hídon tiltakozásul, bent pedig Woland köszönte meg részvételünket félidőben egy kicsit túl hatásvadász módon, de sebaj. Jól volt összerakva a darab, mondom ezt úgy, hogy a könyvnek nem vagyok nagy rajongója, elnézést, tudom, illik szeretni.

Újraolvasom.

És igen, az élményhez hozzátartozik az is, hogy utána nem járt a 2-es villamos és át kellett sétálni a Kossuth-téren, ahonnan éppen levonultak a bábuk, akiket felállítanak szabályos sorokba az épület köré, ha épp nem tetszetős a hangulat.

Szólj hozzá!
Címkék: színház

A bejegyzés trackback címe:

https://haromakobon.blog.hu/api/trackback/id/tr806873249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása