Szóval ez volt az a film, amit úgy néztem végig, hogy magzatpózba kuporodtam a moziszéken, lábam a karfán, és néha szerettem volna, ha nem kell néznem, de azért persze néztem. Eléggé dramatikusan hangzik, belátom, de nekem ez most egy ilyen élmény volt. Nyilvánvaló, hogy kellett…

Ezzel a filmmel annyi baj van összesen, hogy mutathatnák benne többször Matthieu Kassovitz-t. Egyébként viszont érdekes az alapszitu, elgondolkodtat arról, mennyit változunk mi és vele a kapcsolataink mondjuk 15 év alatt (ha holnap 15 évvel idősebben ébrednél fel, magadra ismernél-e…