Zenélnek, csevegnek, posztolnak, kommentelnek. Játszanak! Olyan végtelen lazasággal adják elő, hogy nem lehet nem szeretni (vagy csak túl pozitív az attitűdöm, ezen szoktam gondolkodni mostanában, miért van az, hogy nekem minden tetszik*). Ülsz a Trafó Klubban, és dumálnak, mintha a nappalidban jöttek volna össze, részemről első sor, tőlem 10 centire háttal az otthon maradt, nemkivándorolt nő, Angliáról minden kivándorlós-klisé elhangzik, ami csak létezhet, én is pont ezeket gondoltam Angliában, jobban belegondolva az egész darab egy kivándorlós-klisé felvonulás, mintha a határátkelő blogot olvasnád - ja basszus, pont ez a cél.

Ülsz a szobádban, határátkelő blogot olvasol, meg a kommenteket, meg te is kommentelsz esetleg, megiszol hozzá egy pohár bort, gondolsz valamit, nevetsz a trollokon, visszaszólsz. Na, pont ugyanez, csak színre vitték és énekelnek is néha, mert miért ne. Cuki.**

*Ha nem csillagoznám be, a zárójel hosszabb lenne, mint a mondat, szóval nekem minden tetszik, mert ha nem észbontóan jó, akkor az a jó benne, hogy laza, vagy hogy ugyan mindenki más szar volt, de az a színésznő, az aztán zseniálisan odatette magát, vagy olyan jó beszélgetési alapot adott, vagy mittudomén, hát hogy akarod úgy leélni az életet, hogy minden átlagosra azt mondod, hogy szar.

**Bocs, de tényleg az.