Tényleg nem tudom, mekkora esélyem van erre az állásra. Férfivilág, titkárnőnek lehet felvennének. De tényleg, most  úgy felkészültem, mint még soha: mindent elolvastam, mindent végiggondoltam, kiválasztottam a tökéletes ruhát, amivel majd rögtön a csapat részének nézek ki, elolvastam egy rakás "hogyan készülj az interjúra" c. cikket, szóval tényleg minden. Aztán persze mikor ott ülök vele szemben a szerintem hótt félhomályos tárgyalóban, csak arra tudok koncentrálni, hogy minél többet beszéljek, az már kevésbé megy, hogy értelmes is legyen. Nem vagyok a szavak embere, na. Sokszor még az is előfordul, hogy a magánéletben nem jutnak eszembe a szavak. Mintha a beszéddel párhuzamosan is futna egy program az agyamban, és az sokkal több memóriát igényelne, ezért a beszéd akadozik. Tudjátok, mint mikor a sávszélesség jelentős részét egy letöltés/számítás/memóriaigényes cucc foglalná el, ezért akad a film.

A meló sem egy marhasok beszédet igénylő persze, de interjú, az kell. Még akkor is, ha előtte kitöltöttél egy kurvahosszú kérdőívet, és szóban kb csak olyan kérdések hangzanak el, ami ott is. Reggel szokásomtól eltérően kipattantam az ágyból, előző este már hajat mostam, most igazítás, harisnya, ruha, minden részlet tökéletesen klappol. Pontosan időre érek oda, minden jól megy, bár nem mindig vagyok frappáns, de talán belefér. A végén persze a szokásos majd értesítünk, egy-két hét. Mit csináljak egy-két hétig, miért nem lehet megmondani, hogy kábé mivan, mi a fenére számítsak, erre is, arra is, egy őrület az egész. Legyek felkészült, hogy hívnak, beszéljük meg a részleteket, vagy egyszercsak jön az e-mail, hogy nem engem.

Persze jelentkezz minél több helyre, hogy a legrövidebb idő alatt minél több interjúra kelljen részletesen felkészülnöd, majd rettegned az eredménytől. Nem retteghetsz mindig. Nem érdekelhet annyira minden állás. De akkor hogy készülsz fel rá tökéletesen mégis? Mondom, egy őrület az egész. Véget sem ér soha, manapság minden fiatal ezt csinálja, nem? Nekem már ez a hobbim: a sikeres interjú pedig az, ahol én elégedett vagyok magammal, felvenni nem vesznek soha sehova (kivéve a jelenlegit). Talán most. Légyszi. Csak most, erre az egyre.